Mentségemre szóljon, hogy a konyhában töltött zsenge 6 évemmel voltaképp kezdőnek számítok, és egyébként is: bennem a látványos finomságok sosem irigységet szülnek, inkább inspirálnak. Nos, így volt ez most is, amikor a múlt héten Erikának és Lacinak (a szomszédainknak) átvittünk Dorkával egy ananászos pitét. Egyszerű, kevert tészta volt, mondhatni, szerény külsővel megáldva. Erikáék cukik voltak, nagyon örültek, mintha csak dobostorta lett volna a kis tányéron.
Aztán eltelt néhány nap, és kopogtattak az ajtón. Erika volt az, széles mosollyal az arcán... lejjebb pillantottam, a kezében szorongatott kistányérra, amit persze nem üresen hozott vissza, hanem finom süteményekkel megrakva. De micsoda süteményekkel!!! Komolyan, beleszédültem a látványba és az illatukba.... 

Erika rózsás süteményei :-)

- Te jó Ég! - hápogtam, hiszen a túrós sütemények tearózsákat formáztak. - Ezeket te csináltad? Hogy tudtad így megformázni őket???
Erre már Dorka és Ká is az előszobába sereglettek, és hozzám hasonlóan tátott szájjal bámulták a rózsákat.
Erika szerényen mosolygott.
- Vigyázzatok vele, még meleg - mondta - most vettem ki a sütőből!
Aztán magunkra hagyott, a rózsás süteménnyel, mi pedig hozzájuk sem mertünk nyúlni. No, nem azért, mert érezhető forróságot onottak magukból (és elképesztő, édes illatot), hanem azért, mert olyan szépek voltak, mint valami porcelánrózsák a Herendi manufaktúrából.
- Hogy lehet valaki ilyen ügyes? - néztem elgondolkodva a rózsákat. - Szegények, mit szólhattak az én csoffadt kevert tésztámhoz...
- Ugyan, Mirza, örültek neki, hisz láttad! -  simogatta meg Ká az arcomat. - Erika mondta is, milyen finom volt.
- Ühüm.... finomnak finom volt.... kmm... de úgy tűnik, jócskán van mit tanulnom esztétika terén... - sóhajottam fel elgondolkodva. - Persze, lehet, hogy begolyóznék, mire megcsinálnék egy ilyen virágot... :-)))))

De a sors olykor érdekes fordulatokat hoz az ember életében. Erika ugyanis átküldte a receptet, amely alapján a túrós almarózsák készültek, de nem pusztán a leírást, hanem a blog linkjét is, ahol találta, és amely nagyon nagy hatással volt rám - majd mindjárt meglátjátok, miért. :-)
A blog tulajdonosa egy erdélyi háziasszony, aki Amerikában él: Jade blogja 
Tehát, a csodálatos recept tőle származik, amit most leírok nektek, de a hajtogatási technikát az ő oldalán tudjátok megnézni. Itt: Túrós rózsa-briós/pogácsa >>> 

És a recept, Erika süteményének képeivel:

Túrós rózsa-briós

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 tojás, 10 dkg cukor, 2,5 dkg élesztő, fél teáskanál só, fél dl olaj, 2,5-3 dl tej, reszelt citromhéj, vaj vagy tojás a kenéshez
A töltelékhez: 60 dkg túró, 2 tojás, 20 dkg cukor, vaníliakivonat, reszelt citromhéj, csipetnyi só, 1-2 evőkanál búzadara (ha szükséges)
Elkészítés:
1.) Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos, cukrozott tejben, majd a többi hozzávalóval rugalmas, közepesen lágy kalácstésztát dagasztunk. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük.
2.) Közben összekeverjük a töltelék hozzávalóit, ha lágynak találjuk, adjunk hozzá búzadarát is.
3.) A megkelt tésztát 16 egyforma darabra osztjuk (ha nagyobb pogácsákat szeretnénk, osszuk 12 db-ra). Egyenként nagyjából 10-12 cm átmérőjű körformára nyújtjuk és 6 vágást ejtünk rajta. A közepére teszünk 1-2 evőkanálnyit a töltelékből, majd minden második szirmot felhajtunk és kissé összeragasztjuk a széleket. Ezután a megmaradt szirmokat hajtjuk föl és összecsíptetjük. Bátran lehet próbálkozni a formázással, nem kell föltétlenül ezt a sorrendet követni. 
4.) Hagyjuk duplájára kelni a briósokat, majd megkenjük tojással vagy olvasztott vajjal. 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, porcukorral meghintve tálaljuk.

Ugye, milyen szépek?

Édesek, illatosak, szépek ... és mmmmilyen finomak!

Mint egy nyíló rózsa... :-)

Szóval, felbuzdulva Jade és Erika süteményén, ugyanebben a blogban találtam egy fahéjas almás süteményt, ami legalább olyan mutatós volt, mint a fenti túrós rokona, ezért nekiláttam, megsütöttem, és fergeteges sikert arattam vele. :-)))
Az eredeti recept és a technika itt található, de megmutatom azt is, hogy én miként tekertem fel a tésztacsíkokat.

Fahéjas almarózsák

Hozzávalók: 1 csomag vajas- leveles tészta lap (fagyasztott), 3 alma, 5 ek cukor, 2 teáskanál őrölt fahéj, csipet szerecsendió, 1 teáskanál reszelt citromhéj, 4 csésze víz, 3 evőkanál cukor, 2 evőkanál citromlé
Elkészítés:
1.) Az almákat megmossuk, félbevágjuk, a magházakat kivágjuk. Feltesszük a vizet főni a 3 evőkanál cukorral és 2 evőkanál citromlével. Az almákat vékony szeletekre vágjuk és a forrásban levő vízbe tesszük 2 percre, csak addig, hogy könnyen lehessen hajlítani. 2 perc múlva szűrőkanállal kivesszük, majd papírtörlőre rakosgatva szárítjuk meg.
2.) A vajastésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, majd kétujjnyi vastag csíkokra vágjuk derelye metszővel. Megszórjuk a cukor - fahéj - szerecsendió - citromhéj keverékkel, majd még egyszer végighengergetjük a nyújtófát rajta, hogy a töltelék ne szóródjon ki csavarás közben.
3.) A csíkokat jobbról balra kirakjuk az alma szeletekkel úgy, hogy kissé fedjék egymást, majd balról kezdve szorosan felcsavarjuk. A végét kissé nedves újjal odacsíptetjük az oldalához (én fogpiszkálóval is megtűztem), sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. 220 fokon sütjük 25 percig - a tepsi alá egy másik vízzel töltött tepsit tehetünk, így nem ég oda a sütemény alja - majd miután kissé kihűlt megszórjuk porcukorral.

Nem lettek túl egyenesek a tésztacsíkjaim, de a vastagság miatt meg akartam ezt is mutatni

2 perc forró vízben, utána leszűrjük, papír törlőre szedjük

Ilyen irányban kell elrendezni az almaszirmokat a tésztán

Balról jobbra feltekerjük a tésztát - szerintem ha egy kicsit mindig lejjebb tekerjük a tésztát, jobban kiemelkednek a szirmok

A rózsabimbó születése - szép, ugye?

Egy nagy csomag leveles tésztából és 6 almából 2 ilyen tepsim lett

... porcukorral meghintve

Nagyon illatosak és mutatósak

Ízre olyanok, mint az almás rétes, de vizuálisan sokkal jobban hatnak az emberre...:-)

Az első fahéjas almarózsám :-)

Egy aprócska megjegyzés. Az almarózsák elkészítése egyszerű, de munkaigényes  - legalább 2 óra (pedig nekem besegítettek a nagyszülők is). Az rózsák színesebbek és mutatósabbak lesznek, ha héjastul szeljük fel őket (hiszen lehetnek sárgák, pirosas-sárgák és tűzvörösek), de szerintem finomabb lenne az egész héj nélkül, ugyanis az alma és a tészta puha lesz a sütés után, az almahéj viszont kevésbé. Szóval, legközelebb én lehámozom az almát. :-)
Aztán apukám mondott egy érdekes tippet: miszerint fahéjas cukor helyett a következő alkalommal cukros-dióval szórjuk meg a tésztát. Szerintem érdemes megfontolni, mert az alma a dióval is isteni lehet.

Remélem, Rátok is inspirálóan hatnak a rózsáink (külön köszönet a remek receptekért Jade-nak és Erikának!!!), és sokan kipróbáljátok majd őket - mert ezekért a szép és finom sütikért érdemes begolyózni! :-))))