-
Ha biztos választ akarsz, kérdezd szakácsainkat!
-
Melyik diéta a legjobb?
Válaszd ki, melyiket tudod a legjobban betartani, miben szerepelnek olyan ételek, amelyek kedvedre valóak.
-
-
Megújultak játékaink!
A gyümölcsszüret és a gofris játék mellett már puzzle és palacsintás játékunk is van! Kipróbálod?
-
Brutális csokitorták
A legnagyobb kedvenc a torták között, minden ünnepen helye van! Válogass receptjeinkből!
-
Muffinmánia
Egy vaskos szakácskönyvnyi muffinrecept vár... Sósak, édesek, csokisak, gyümölcsösek...
-
Kenyérreceptek
Kenyér, kifli, kalács... géppel vagy gép nélkül is elkészíthető otthon. Válogass receptjeinkből!
2011. okt. 24. Dorka első receptje :-)
Cikk mentése
Cikk küldése
Cikk nyomtatása
Cikk mentése
2011. okt. 24. Dorka első receptje :-)
Cikk mentéshez be kell jelentkezni!
Cikk elküldése
A csemege története a közelmúltra nyúlik vissza: Dorka unokatesói ugyanis (a kis Zsiga és Árpika, akik már nem is olyan kicsik, hiszen 9 és 7 évesek), nagyon szeretik a diót, és amikor nálunk járnak, mindig kapnak egy-egy maroknyit. Persze, a zsebükben is sokszor lapul néhány szem utcán felszedett dió, amit előszeretettel törnek meg, és esznek meg, amikor csak eszükbe jut, és a kis Dorka ezt mindig lenyűgözve nézi. Mi ugyanis még nem adunk neki diót, mert még kicsinek tartjuk hozzá, ráadásul, amióta az óvodás-takonykór-időszakba léptünk, gyakrabban köhög és tüsszög, ami dióevés közben nem túl biztonságos...
Az ominózus diósbödön
... benne a tiltott gyümölccsel
Így aztán a diós bödön a pultról bűvölte a Kicsit, aki minden nap megkérdezte, hogy anya, mikor ehetek már én is diót?
Aztán egyszer csak azzal állt elém, hogy van egy ötlete. (Amúgy minden nap akad néhány...:-))
- Anya, süssünk nekem diós süteményt, jó? - javasolta.
- OKé, süssünk! - bólogattam.
- Golyók legyenek, mint a kókuszos! - mondta a Pici.
- Nem is rossz ötlet... - tűnődtem el az ötleten. - Darált diónk végülis van, a többi meg ugyanaz lesz, mint a klasszikus kókuszgolyónál!
Aztán nekiláttunk. Dorka gyúrta össze a hozzávalókat, amely tényleg a kókuszgolyó receptje alapján készült annyi differenciával, hogy kókuszreszelék helyett darált diót használtunk, és nem tettünk a tésztába mazsolát, illetve a végén egy kis korpával megszórtuk, hogy könnyebben gyúrható masszát kapjunk. A golyók sikerültek, mi több, nagyon finomak lettek, ám ekkor a Pici azt mondta, süssük meg őket.
- De miért sütnénk meg? - kérdeztem. - Ez már most így, ahogy van, ehető.
- Háááát... mert meg kell sütni! - vágta rá az óvodás.
- Ha te mondod... - egyeztem bele, és betettük a golyókat a sütőbe.
20 perc telhetett el, mire kivettük, és mennyei illat keringett a lakásban. Megvártuk, amíg kihűlt, és megkóstoltuk, és azt kell mondjam, finomabb, mint bármelyik karácsonyi puszedli. Mert, hogy olyan puszedli szerű az egész sütemény. Nem szárad ki, illatos, és nagyon cukin becsomagolható. Celofánba csavartuk őket, és színes szalagokkal díszítettük őket, és megállapítottuk, ilyet akár a Mikulás is hozhatna... mondjuk, csoki helyett.
Diós csemege - Dorka módra
Diós csemege - Dorka módra
Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz darálva, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál lekvár, 2 evőkanál korpa, 5 dkg darált dió
A hempergetéshez: 15 dkg darált dió
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat egy mély tálban összegyúrjuk, és golyókat formázunk belőlük.
2.) Darált dióban minden golyót meghempergetünk, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket, és 200 fokon 20-25 percig sütjük. Amikor kihűltek, pléh dobozba tesszük őket, sokáig elállnak - vagy csomagolhatjuk celofánba is őket, nagyon mutatósak.
Szapora sütemény, ajándékba is adható
Mutatós, ugye?
A rota-vírus alapvetően Ká-t "darálta" le, a kis Dorka megúszta a takonykórral, én pedig megnyertem a fürdőszoba-takarítást. :-)))) De ürömben az öröm, hogy a diétás napokon rájöttünk, milyen finom is, egy egyszerű vajas-sós pirítós kenyér egy bögre forró teával! Aztán sós krumplit, és héjában sült krumplit sütöttem, és mindenki elégedett volt a szerény lakomával. Azóta jobban vagyunk mindannyian, de a csülkök és a hurkák még váratnak magukra. :-)))))
Íme, a mai ebédünk: héjában sült burgonya hasábok - egy pici bio-grill fűszerrel. Finom volt, és a fűszereket is túléltük. :-)
Fűszeres hasábburgonyák
Hozzászólás a cikkhez
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!
BelépésHozzászólások
Összes hozzászólás: 20 db-
20. Morzsálós Mirza2011. október 28. 20:20Kedves Nani, hogy vagy azóta? Mit mondott a doki? És mi lett szegény Zsebibabával? Sajnos az ősz ilyen időszak, bugiznak a vírusok. A gyerekorvosunk kutyája is beteg, influenzás, sőt, a barátnőm macskája is lerobbant, szóval ebben az időszakban kevesen ússzák meg. :-) Remélem, azért jobban vagytok, mi is szépen kúráljuk magunkat, krumplit eszünk krumplival, ha pedig megunjuk, még egy kis krumplit. Ááá, csak viccelek, már csak én élek aszkétaként, ma képzeld, megsütöttem életem első oldalasát, és elképesztően finom lett - az illatából és a többiek elégedett nyammogásából ítélve. Egy falatnyit mertem belőle csak enni, nehogy visszaessek, majd hétfőn közzéteszem a receptet. Puszi és jobbulást Dórinak is, neked is és Zsebibabának is! Mirza
-
19. Morzsálós Mirza2011. október 28. 20:16Kedves Zsófi, nagyon sajnálom, hogy ti is benyaltátok a vírust, el tudom képzelni, hogy vagytok. Mi azóta átfertőtlenítettük az egész házat, ágyneműt mostunk, és sikáltunk, mert a doki azt mondta, ha nem leszünk eléggé körültekintőek, ping-pongozni fogunk egymás közt a rókával. :-))) Durva, ugye? Alapvetően szépen gyógyulunk, bár én tegnap, megunva a sós vízben főtt krumpli-evést, bekanalaztam 4 kanálnyi túrós csuszát (vérré vált!), aztán olyan gyomorfájást kaptam, hogy reggelig rosszul voltam. :-) A szüleim mondták is, hogy nem vagyok normális, hogy a sós krumpli után rögtön a csuszára váltottam, de ez a koplalás nem embernek való, és gondoltam, ha már ízekre vágyom, mit árthat egy kis csusza? :-))) A többiek már egész jól vannak, ők ehetnek normálisan, nekik csináltam amúgy a csuszát. Ma meg sült oldalast, képzelheted, miközben én még mindig a sós krumplinál tartok. :-) Puszi és jobbulást nektek! Mirza
-
18. Morzsálós Mirza2011. október 28. 20:12Kedves Pazipa, a nagymamád nagyon kedves és jó humorú asszony lehetett, rém jópofa történet ez az aszalt szilvás, nagyot nevettem, amikor olvastam, hiszen Dorka is mindig olyan dolgokra vágyik, amikre csak az iskolások jogosultak. A vakáció téma már nálunk is téma volt, hát ezek után én is adok majd neki aszalt szilvát! :-))) Köszi a történetet, szenzációs volt, imádom az ilyeneket! :-))) Puszi: Mirza
-
17. Morzsálós Mirza2011. október 28. 20:07Kedves Ági, sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy az ovi durvább betegség-terjesztő hely, mintha a kicsivel minden nap a körzeti rendelőbe mennénk, a beteg emberek közé játszani... a szüleim szerint régen ez nem volt így, nem tudom, ma miért nem vigyáznak egymásra jobban az emberek? Sajnos hamar elkiabáltam, hogy a rota-vírust, amiről azóta kiderült, hogy járványos gyomorinfluenza, csak Ká kapta el, mert még aznap éjjel Dorka is rosszul lett, és 2 nappal később én is elkaptam, így a hetet mindhárman (négyen :-) betegen töltöttük, gyakorlatilag különböző vödrökhöz láncolva. Rémes volt, nem kívánom senkinek. Ma voltunk sétálni, és az utcánkban mindenki, akivel beszéltünk, benyalta a vírust, romokban az egész környék. A doki szerint az lett volna csoda, ha megússzuk, de ovis gyerekkel nehéz kikerülni a bacikat. :-) Köszönöm szépen a kedvességed, és igazán nagyon nagy megtiszteltetés, hogy az elejétől kezdve elkezdted végigolvasni a blogot, hiszen már lassan a 7. évhez érünk, így legalább 4-500 részen kell átrágnod magad. :-)) Néha én is visszalapozok, hiszen anyukám ünnepi receptjei a régi részekben szerepelnek, és olyan fura viszontlátni, hogy akkoriban még milyen nagy küzdelem árán tudtam elkészíteni egy rétest vagy egy fokhagymalevest. :-))))
Köszönöm még egyszer a kedves szavakat, nagyon jól estek, és tudod, ilyenkor érzem igazán azt, hogy érdemes írni ezt a blogot. Én is látom, hogy a net ma már tele van profik gasztroblogjaival, akik sokkal különlegesebb és messze látványosabb recepteket postolnak hétről-hétre, mint én, hiszen én csak egy anyuka vagyok, nem profi, de ilyenkor boldog vagyok, és örülök, hogy a kalácsaim és a leveseim vagy épp a történeteim örömet tudnak szerezni. :-))) Puszi és köszönöm! Mirza -
16. Morzsálós Mirza2011. október 28. 19:56Kedves Enikő, Nagyon boldog vagyok, hogy kipróbáltátok, és így ízlik a diós golyó, nálunk is osztatlan sikert aratott! :-) Puszi: Mirza
-
15. Ennie12011. október 28. 14:02Kedves Mirza!
Köszönöm a diós receptet. Nagyon finom lett :-) Szerintem holnap készül majd az újabb adag.
Jó egészséget Nektek!
Üdv,
Enikő -
14. Lilibori2011. október 27. 09:48Kedves Mirza!
Remélem jobban van az egész család! Nem is tudom, miért egyenlő az oviba járó gyerek az állandóan beteg gyerekkel...Tisztelet a kivételnek. Sajnos csak az idő segít, ahogy érik az immunrendszer, egyre kevesebbet lesznek betegek, és egyre enyhébb lefolyással. Az ember szíve szakad meg, amikor egy picike gyereket szenvedni lát. Egy pár "körön " (gyereken) mi is túl vagyunk, a legkisebb még sajnos esendőbb.
Elkezdtem olvasni az írásaidat az elejéről. A pingvineknél tartok, sajnos elég kevés időm van, de azért minden nap szakítok egy-két részre... Többször könnybe lábadtak a szemeim és többször hangosan felkacagtam, sőt, volt olyan is, hogy egyszerre történt a kettő. Kicsit igazságtalannak érzem, hogy én és a többi ember, aki követi az írásaidat, olyan sokat tuduk rólatok, ti pedig rólunk olyan keveset...Köszönöm a bizalmat, amit azzal tanusítasz irántunk, hogy megosztod az életed mozzanatait, örömeit és néha bánatait velünk. Olyan mintha az embernek lenne egy igazán jó barátja...Szívből kívánom Neked és minden szerettednek, hogy maradjatok ilyen kedves, jószívű, szeretni tudó, örök optimista Emberek.
Tisztelettel és szertettel: Ági -
13. pazipa2011. október 25. 21:38Kedves Lábadozók!
Egy régi történettel szeretnék hozzájárulni, a kényszerű szobafogság enyhítéséhez.
A zsebre tehető csemegéről jutott eszembe nagymamám története édesapámról, aki 3-4 éves lehetett, amikor a szomszéd iskolás gyerekek a nyár közeledtével vidáman híresztelték, hogy hamarosan megkapják a vakációt. Édesapámnak hiába mondták, hogy csak iskolások kaphatnak vakációt. Addig "hisztizett", míg nagymamám egy marék aszalt szilvát tett a fiacskája zsebébe, és azt mondta : Itt a Te vakációd!
Náluk hosszú évtizedeken át az aszalt szilvát csak vakációnak hívták.
Jobbulást kívánok: pazipa -
12. fózsia2011. október 24. 20:59Szia Mirza!
Ez a Dorka igazi anyja lánya!! :) Már most saját receptje van! Nemsokára elkezd saját blogot írni! :) :) Sajnos mi is elkaptunk valami hasonló vírust, és szintén héjában főtt krumplin meg zabkásán éltünk. Remélem már ti is jobban vagytok.
Puszi
Zsófi -
11. Nanasnani2011. október 24. 20:45Hali!
Dórikánk a hetet anyukájával otthon tölti, már szombat óta beteg. Felhívták az ügyeletes dokit, telefoban elmondta, mit tegyenek, mert, ha kimegy hozzájuk, az ötezer forintjukba kerülne. Nesze neked 300.- forintos vizítdíj, vagy nem az ellen volt népszavazás?
Én is bekaptam valami vírust, holnap reggel doki, remélem megmaradok! Ami jobban izgat, Zsebibaba kiskutyánk is kedvetlen, az éjjel többször is hányt, pedig nem is evett. Füle, farka behúzva, Ő nem tudja elmondani hol, és mi fáj neki.
Puszi Nektek, és gyógyuljatok, Nani.
