Vidéki kisváros legjobb étterme, nyitva éjfélig.  Színház után nagyobb társaság vacsorázik. 11 óra körül egyesek még palacsintára vágynak. A pincér felveszi a rendelést, majd pillanatok múlva visszatér, és sajnálkozva közli, hogy a palacsinta már elfogyott. A társaság egyik erőteljes férfitagja erre feláll, és felajánlja, hogy miután a konyhán biztosan van tej, tojás és liszt, ő szívesen elkészíti pillanatok alatt. A pincér ismét el, majd kedves mosollyal visszatér: a szakács úr úgy döntött, hogy kedvünkért frissen süt palacsintát. Meg is tette, sokan ettünk, friss és remek volt.

Akárki akármit mond, a palacsinta frissen sütve az igazi!

Másik történet: budapesti, elsősorban turistaetetőként jól ismert vendéglőbe tértünk be a kora esti órákban. Fél ház van, az asztalokon gyertyák égnek. Mint kiderült, egy órája nincs áram, nem tudni, mikor lesz vége az áramszünetnek, de semmi gond, készételeket gázon tudnak melegíteni, nem maradunk éhesek. Ettünk is, és a végén palacsintát kértünk. Hát azt sajnos nem lehet. Miért nem? Mert a palacsintákat mindig reggel sütjük meg egész napra, aztán már csak a mikróban melegítjük, és áram nélkül ugyebár…  És nem tudnának gázon sütni egy párat?  Nem sajnos, az nem lehetséges. Nem tudtuk, nevessünk vagy bosszankodjunk, mindenestre palacsinta nélkül távoztunk.

Szinte minden étterem étlapján szerepel palacsinta

8 éves koromban már tudtam palacsintát sütni. Csak sütni, vagyis a felnőttek keverte tésztából, felügyelet mellett magam öntöttem egy adagot az olajos serpenyőbe, magam fordítottam meg, és a végén tettem a többi megsült közé. A nagy élvezet természetesen a fordítás volt. Rövid gyakorlás után sikerült feldobni, a levegőben megfordult, a serpenyővel megint elkapni, majd a másik oldalát tovább sütni. Mindezt komolyabb balesetek nélkül, csak egyszer-egyszer fordult elő, hogy a tészta a serpenyő peremén, és nem a közepén landolt. Kora kamaszkoromtól már teljesen egyedül végeztem az egész  palacsintakészítést, tésztakeveréstől a töltésig. 

Ma már kézügyességem nem a régi, a dobálás sem akkora élvezet, bár gyerekeket ma is el lehet bűvölni vele. Ma már inkább lapos fakanállal fordítom, így egyszerűbb, biztosabb. De a palacsintasütés nehézségi foka megmaradt egy gyerekjáték szintjén. 

A palacsintasütés gyerekjáték

Ezért teljesen érthetetlen számomra, hogy egy magára valamit adó vendéglőben egy magára valamit adó szakács miért nem mindig frissen sült palacsintát enged ki a konyhából.

Ha kedvet kaptál a friss, finom házi palacsintához, válassz receptet! >>>