Számomra is ünnepi ez a sütemény: amellett hogy öröm volt elkészíteni, jó pár dicséretet begyűjtöttem a megkínáltaktól. Mondhatnák, idegen tollakkal ékeskedtem – de ne mondják, hiszen Habliliomot, noha személyesen nem találkoztunk, kedves ismerőseim között tudhatom. Azaz barátiak azok a tollak. :)

Az isteni túrós pite

Mindazonáltal egy picit változtattam a recepten, aminek elsősorban gyakorlati oka volt: mivel előzőleg nem sikerült igazán szépre a rácsozás, inkább tésztalappal fedtem be a túrótölteléket. Aztán vanília helyett vaníliás cukrot használtam – szerintem intenzívebb az íze –, továbbá reszelt citromhéj is került a töltelékbe.

Krémtúrós pite pistucosan

Hozzávalók (egy 35x25 cm-es, magas falú tepsihez):
– 15 dkg rétesliszt
– 15 dkg finomliszt
– 10 dkg étkezési keményítő
– 2 csipet só
– 14 dkg porcukor
– 18 dkg vaj
– 2 evőkanál tejszín
– 2 tojássárgája
– sütőporra, élesztőre nincs szükség!
A töltelékhez:
– 1 kg natúr sovány krémtúró* (–15 dkg)
– 22 dkg porcukor
– 2 cs. vaníliás cukor
– 2 egész tojás szétválasztva+2 tojásfehérje
– 2 dl 20%-os tejszín
– 2 csapott evőkanál keményítő
– 2 evőkanál reszelt citromhéj
* a márkáról és beszerzési helyről érdeklődj nálam!

A töltelék alá: zsemlemorzsa
A tészta kenéséhez: tojásfehérje
A kész süti szórásához: vaníliás porcukor

Van-e szebb forgács ennél?

Elkészítés: A kétféle lisztet magasról, apránként tálba szitálom, és összekeverem. Hozzáadom a keményítőt, a sót és a porcukrot, újra megkeverem, majd ráreszelem a hideg vajat, és összemorzsolom velük. Egy másik tálban a két tojássárgáját habosra keverem a két evőkanál tejszínnel, és a morzsához öntöm. (A két tojásfehérjét külön edényben félreteszem.) A morzsás keverékből csinos cipót gyúrok, befóliázom, és hűtőbe teszem.

Valahol a Gastronomya galaxis szélén :)

Csomagom érkezett!

A töltelékhez a két tojássárgáját a porcukival habosra keverem (a fehérjét a fehérjés edénybe öntöm), hozzáadom a vaníliás cukrot, a tejszínt, a keményítőt és a citromhéjat. A túróból elveszek kb. 15-20 dekagrammnyit (jó lesz majd másik sütibe vagy palacsintatölteléknek), a többit jól kikeverem a tojássárgás-tejszínes szuszpenzióval. Félreteszem, előkészítem a gyúródeszkát, és iszom egy fröccsöt/Unicumot/Bambit.

A kedvenc színem

Addig nyújtózkodj, ameddig a sütőpapírod!

Szabjunk ki egy akkora sütőpapírt, amely a tepsibe nyomkodva jó 3 centire felnyúlik annak oldalaira. Aztán egy másikat is, amelyik épp csak eltakarja a tepsit, ha befedjük. Aztán meg tegyük a helyére az ollót, nehogy megszúrjuk magunkat. :)

A fóliától megszabadított telihold-cipócskát szeljük ketté, majd a mérleg segítségével az egyik felét 5-7 dkg-mal súlyozzuk felül – ebből készítjük az alsó tésztalapot. Lisztezett nyújtófával a nagyobbik sütőpapíron rögtön nyújtsuk is ki, és azzal együtt tegyük a tepsibe. Pihenésképpen verjük fel a 2x2 (=4) :) fehérjét, s amikor már olyan kemény, hogy a Vidia is megakadna benne, kanalazzuk át a túrótöltelékbe (s inkább nyomkodó, mint keverő mozdulatokkal, oszlassuk el benne).

Túrótöltemény

Nem vész kárba a felesleg...

Laza kanalazás

Gyújtsuk be a sütőt 170–175 fokra MOST!

Szórjunk 2-3 evőkanál zsemlemorzsát az előkészített tésztalapra, majd merőkanállal kanalazzuk rá a túrótölteléket (ami most még meglehetősen híg).

Ha nyújtáskor ügyeltünk a tésztaperem magasságára, akkor az jó eséllyel képes kordában tartani ezt a lucullusi mennyiségű tölteléket (az esetleges felesleget később még felhasználhatjuk). Villával egyengessük el, ha szükséges.

Lyuggassunk sűrűn!

A kisebbik sütőpapíron a másik fél cipóból is lapot sodrunk, s a tepsit bemérve a töltelékre borítjuk – a sütőpapírt lassan, elegáns mozdulattal lehúzzuk a hátáról. Szépen elegyengetjük, készre nyírjuk a széleket, végül felvert tojásfehérjével átkenjük a tészta tetejét. Legvégül villával sűrűn megszurkáljuk a tetejét, legeslegvégül pedig bedugjuk a sütő középső rácsára, és 170 fokon addig sütjük, amíg meg nem sül. :) Ez nálam kb. háromnegyed óra. Érdemes valamelyik sarkából kóstolót venni akár előbb is, ha gyanúsan készresült-formát kezd ölteni a pite: például a töltelék már nem folyós, hanem rezeg, mint a kocsonya, illetve középen is szilárdulni kezd a tészta (pitekeménységet ne várjunk, ez annál lágyabb tészta).

Hegyképződés, gyorsítottan

Ne bánkódjunk, ha törésvonalak vagy huplik jelennek meg a tésztatetőn: egyrészt ezek hűléskor szépen visszahúzódnak, másrészt nem rontják sem a szeletelhetőséget, sem az élvezeti értéket. Sőt szerintem kifejezetten tetszetős a sárga tészta kunkorjai alól kukucskáló fehéres túrókrém. Persze a vaníliás porcukor végül úgyis fátylat borít reá. :)

Jó étvágyat!

A túrókrémes pitére fokozottan igaz a gyakran hallott jó tanács: „Kihűlés után szeletelendő!”. Néhány szelet erejéig persze nyugodtan negligálhatjuk e jó tanácsot – csak óvatosan, mert omlékony! Ahhoz azonban, hogy igazán feltáruljanak az ízei, be kell tennünk néhány órára a hűtőszekrénybe. Onnan kivéve már bátran szeletelhetjük, s vaníliás porcukorral megszórva, esetleg gyengén felmelegítve kínáljuk. A pirulósabb konyhatündérek tálalás előtt kenjenek az orcájukra némi púdert, a kocacukrász urak pedig, ha zavarja őket a szembe dicsérés, kezdjenek a fociról társalogni a férfi vendégekkel – bár valószínűleg hasztalan teszik ezt, az ódák zengése úgyis elnyom majd minden más hangot. :)

Harc az utolsó morzsákért :)

Lejegyezte: