Házi szilvalekvárt, szilvás gombócot, gyümölcslevest, lepényeket és pitéket biztosan készít a szilvaszezonban mindenki, aki örömmel forgolódik a tűzhely körül. Ez a nagyszerű – sokáig igen kevéssé becsült gyümölcs rendkívül sokoldalúan fogyasztható és használható finomabbnál finomabb fogásokhoz.

Friss, zamatos szilvák – felhasználásra készen

Termesztésének történetéről kevés tudható, de európai honosítását a hagyomány Nagy Sándor hódításainak egyik ajándékaként tartja számon. A Közép-Európa számos országában igen elterjedt és népszerű fajtákból készült ételreceptek régóta szerepelnek szakácskönyvek lapjain, de elmaradhatatlan a pékségek és kávéházak kínálatából is. Szilvás pitéből, lepényből minden országnak, sőt régiónak, hovatovább háztartásnak is megvannak a különösen kedvelt típusai. Olyan klasszikus, amit nagyon jóleső érzés időről időre izgalmasan variálni, újra meg újra elkészíteni!

A Streusel alapja puha kelt tészta, a teteje ropogósra sült omlós tésztamorzsa

A német és osztrák pékségek, cukrászdák kínálatában, no meg családi konyhákban előkelő helyen szereplő szilvás Streusel tulajdonképp nem más, mint kelt tészta alapú, szilvával és omlós tésztamorzsával meghintett (innen a Streusel elnevezés) lepényféleség. Ahol igazán jól készítik, egyszerre puha és ropogós – a gyümölcs nem áztatja el a tésztát, a tetejére szórt morzsa pedig enyhén megpirul.

Egyes feltételezések szerint az első Streuselek - vagy hivatalos nevükön: Streuselkuchenek - Sziléziában készültek a 19. században. Ezek alapja egyszerű édes kelt tészta volt, melyre 2 rész liszt, 1 rész zsiradék és 1 rész cukor keverékéből készült morzsaréteg került. Gyümölcsös vagy egyéb összetevőket nem tartalmazott. A 20. század elején már az egész Rajna-vidéken igen nagy népszerűségnek örvendett ez a sütemény. Az idők folyamán a két tésztaréteg közé különböző gyümölcsök (főként alma vagy szilva) és más finomságok is kerültek – mára számos variációja közkedvelt.

Habliliom Könnyed Konyhájában ezúttal olyan szilvás Streusel készült, melynek lágy tésztájára a gyümölcsön túl finom vaníliás krém, a tetejére pedig pirított mogyoróval gazdagított morzsaréteg került.     

Gazdag szilvás Streusel – vaníliakrémmel

Igazi békebeli finomság!

Hozzávalók egy 26 X 26 cm-es tepsihez:
75 dkg friss szilva

A kelt tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt + a nyújtáshoz
2 dkg élesztő
1/2 dl főzőtejszín
2 tojás sárgája
6 dkg olvasztott vaj
10 dkg porcukor
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csipet só  

A morzsatésztához:
15 dkg rétesliszt
5 dkg pirított, őrölt mogyoró
5 dkg porcukor
8 dkg hideg vaj
1 nagy csipet só
1 evőkanál fehér rum

A vaníliakrémhez:
1,5 dl főzőtejszín
2 tojás sárgája
5 dkg barnacukor
1 rúd vanília kikapart belseje (vagy 1 mokkáskanálnyi vaíliakivonat)
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő

A tálaláshoz:
vaníliával kevert porcukor

Elkészítés: A morzsatésztához a lisztet, mogyorót, cukrot, csipet sót tálba szórom, alaposan elkeverem. Nagylyukú reszelőn hozzáreszelem a hideg vajat, belekanalazom a rumot. Gyors mozdulatokkal tésztává állítom össze. Frissen tartó fóliába csomagolom és beteszem a hűtőszekrénybe.

A kelt tésztához a kétféle lisztet mély keverőtálba szitálom – fontos, hogy szobahőmérsékletűek legyenek! 1,5 dl főzőtejszínt meglangyosítok, ½ dl-t kis tálba öntök. Az előkészített cukorból egy mokkáskanálnyit feloldok a ½ dl tejszínben, belemorzsolom a friss élesztőt. Amíg az élesztő felfut, hozzáadom a lisztkeverékhez a maradék cukrot, vaníliakivonatot, csipet sót.

A felfutott élesztőt a száraz anyagokhoz öntöm, majd a maradék langyos tejszínt. A háztartási robotgép dagasztóbetétjével dagasztani kezdem. 1-2 perc elteltével hozzáadom a tojások sárgáit is. 7-8 perc alatt lágy, fényes tésztát kapok. Ha túl nagyok a tojások, elképzelhető, hogy kevés liszt hozzáadása szükséges a megfelelő állagú tészta eléréséhez.

A tésztát enyhén lisztezett tálba borítom, tetejére frissen tartó fóliát helyezek, majd egy méretes konyharuhával is letakarom. Kb. 40-45 perc alatt duplájára kelesztem.

Közben az alaposan megmosott szilvák magházát eltávolítom, minden szilvaszemet felnegyedelek. A tepsit sütőpapírral bélelem
A duplájára kelt gyönyörű sárga színű tésztát enyhén lisztezett felületre borítom, ½ cm vastag, a tepsi méreténél 1 -1½ cm-rel nagyobb négyzetté nyújtom. Nyújtófára tekerem, és belesimítom a tepsibe úgy, hogy végig a tepsi peremével megegyező magasságban legyenek a tészta szélei. 15 percet konyharuhával lefedve pihentetem.

A tészta már a tepsiben várja a tölteléket

Ezalatt elkészítem a vaníliás krémet. A tejszínt a tojások sárgájával, a keményítővel, valamint a vaníliarúd kikapart belsejével (ennek híján vaníliakivonattal) és a cukorral krémesre keverem. A sütőt előmelegítem 175 fokra.

A szilvanegyedek is elfoglalták helyüket…

A kissé megkelt tésztát villával megszurkálom. A szilvanegyedekkel befedem a teljes felületét, meglocsolom a vaníliás tejszínnel. A perem azért fontos, hogy a még folyékony állagú vaníliakrém a tésztán maradjon.

A hűtőszekrényből előveszem a morzsatésztát, és ujjbegyni darabokban a krémes szilva tetejére morzsolom.

Irány a sütő!

35-40 perc alatt világos pirosra sütöm. Tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy a tészta közepe is átsült-e. A kész süteményt még melegen meghintem vaníliával kevert porcukorral, de csak langyosan szeletelem 5X5 cm-es kockákra.

Ki kéri a következőt?

A puha és könnyű tésztarétegre tökéletesen illeszkedik a vaníliakrémbe simuló szilvatöltelék, amit a ropogós, mogyorós morzsaréteg borít. Illatos, aromás – igazi családi finomság!