Ha vetettünk, arassunk

Cikk mentése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Ha vetettünk, arassunk

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!

*Felhasználói neved:
*Jelszavad:
Emlékezzen rám:

Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Ha vetettünk, arassunk

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
	A fenti képen látható ellenőrzőkód:

Manapság a munkát az arató- és cséplőgépek végzik, de sarlót és kaszát is láthatunk még: a múzeumokban. Ilyenkor júliusban, dédanyáink idejében, a vidéki emberek egy dologra koncentráltak: az aratásra.

Az aratás kezdete

A korai vetés után áprilisban, Szent György napja körül „indult szárba a vetés”, májusban „hányta ki a fejét”, Vid napján, június közepén pedig a búza abbahagyta a növekedést. A július az aratás hónapja, ilyenkor senki nem ért rá pihenni, mulatozni, hiszen kezdődött az aratás, persze csak ha az időjárás engedte, és a búzakalászoknak már „megszakadt a tövük.

Érik a kalász

Illés napon nem kezdődött aratás, mert ilyenkor gyakoriak voltak a villámcsapások, az újholdat is kerülték, sőt, ha péntekre esett volna az aratás első napja, már csütörtökön levágtak néhány kévét, a bajok elkerülése érdekében. A munkaeszközöket a munka kezdete előtt a templomkertben összegyűjtötték, a pap ezeket megszentelte.

Az aratás kezdetén kalapot emeltek, imádkoztak, fohászkodtak. Az első learatott kévéből jutott a baromfinak, a hagyomány szerint ettől lett egészséges, az aratók pedig a derekukra kötötték azt fájdaloműzés gyanánt.

Búzaszemek

Aratunk

Az aratás legfontosabb eszköze kezdetben a sarló volt, ezt már honfoglaló őseink is használták. A sarlóval a nők vágták a búzát, nekik a legfiatalabb és legidősebb férfiak segítettek. Az erejük teljében lévő férfiak a kévéket kötötték és rakták csomóba. Az 1860-as évektől a kasza kiszorította a sarlót, a kaszával való aratás már a férfiak dolga volt.

Az aratásra kilátogató gazda lábát a lányok, asszonyok kötéllel összefogták és csak ígéret fejében engedték el: pénzt, bort vagy ennivalót kellett adnia.

Gyönyörű

Vége az aratásnak

Az aratás végeztével szokás volt néhány szál búzát a földön hagyni, hogy a következő évi termésben zivatar kárt ne tehessen.

Tájegységenként eltérő méretű és formájú aratókoszorúk készültek gabonából és pipacsból, búzavirágból, szarkalábból, melyet botra akasztva, hangos nótaszóval, zenészek kíséretében, énekelve vittek a gazda udvarába.

Itt a gazdaasszony vízzel meghintette a koszorúkat, hogy a következő évi termés ne legyen üszkös, közben az aratógazda versben köszöntötte a ház gazdáját.

A koszorút a mestergerendára akasztották, és megkezdődött a hajnalig tartó dínom-dánom.

A gabona az egyik legfontosabb táplálékunk, a Mindmegettén közel hatezer lisztes receptet találtok.

Aminek tényleg alapja a liszt – a kenyér >>>

Amit a lisztről tudni érdemes >>>

Aranyló kenyérmagok >>>