Kezdjük a müzlivel: ugye ez meglepetés? Nem sokan tudják, hogy egy  Dr. Bircher nevű svájci orvos találta ki ezt a ma már világszerte elterjedt ételt, gabonapehely és szárított gyümölcsök keverékét, amit tejbe, joghurtba (esetleg kakaóba) keverve általában reggelire esznek.

A Bircher-müzlit éjszakára vízbe vagy gyümölcslébe áztatják, almát reszelnek hozzá, és joghurtokkal, gyümölcsökkel gazdagítva eszik

Azt viszont mindenki tudja, hogy a legjobb csokoládé ott készül, sőt talán vannak még néhányan, akik azt is tudják, hogy a tejcsokoládéhoz a tejet nem lila tehenek adják. :)

A sajtjuk is általánosan ismert, elsősorban az emmentáli, de még számtalan finom, híres fajtát érdemes kipróbálni: appenzeller, gruyère, tilsiti. Külön említjük a Tête de Moine-t, íze, de jellegzetes formája miatt is. Henger alakja van, egy fatál közepén fémtengelyre van állítva, és egy késes kurblit tekerve felül hajszálvékony szeleteket vágunk belőle. A szerzetesek középen kopasz fejére emlékeztet, ezt jelenti az elnevezés.

Tête de Moine, a szerzetes feje (ejtsd: tet dö moán)

A késes kurblival szeletelik vékonyra és csipkésre a sajtot, az asztalnál mindenki teker magának

Sajtfondü - a sajtok összetételétől függően ezer féle lehet

És ha már sajt, akkor a legismertebb svájci (meg az Alpokon túl néhány francia és olasz régióbeli) sajtétel a fondü  (a Mindmegettén is sokszor szerepelt már). A fondü ma már általánosan ismert étkezésfajta, ahol egy forró folyadékba villára tűzött  falatokat mártogatnak majd megeszik. Eredeti módja a sajtfondü, csak az elmúlt évtizedekben alakult ki a többi formája, hús, zöldség, csokoládé, stb. Borban, kis pálinkában sajtot olvasztanak, kis bográcsfélében tálalják, amit az asztalon továbbra is melegen tartanak. Hosszú villával kenyérdarabokat mártogatnak bele, majd megeszik. Nagyon laktató!

Étteremben is sok helyen rendelhetünk fondüt, de nem szingliknek való étel. A fondü evés nem egyszerűen táplálkozás, hanem a társasélet egy formája. Általában legalább két személy, de inkább még több kell hozzá. Valamint sok idő is... a fondü nem áll készen egy nagy kondérban a konyhában, mint a gulyásleves, hanem mindig frissen csinálják. Maga az evés is sokáig tart, minden falatért külön meg kell dolgozni, ezalatt bőven van idő beszélgetésre is.

Zürcher geschnezeltes: mint neve is mutatja, Zürich és környékéről származik, de ma már külföldön is mint tipikus svájci étel ismeretes. Pörköltszerű méretre vágott - eredetileg - borjúhús, hagymás-gombás-fehérboros-tejszínes mártásban. Hozzá rizs, krumpli vagy rösti ját.

Zürcher geschnezeltes röstivel

És ha már itt tartunk: Rösti! Elég jól ismert már nálunk is. Reszelt krumpli, minden további kötőanyag nélkül, tehát nincs benne tojás, liszt, csak a krumpli keményítője tartja össze. A röstit ízesíteni lehet hagymával, szalonnával, ehető önálló ételként is salátával, vagy húsétel mellé kísérőnek.

Rösti: a világ legegyszerűbb és legolcsóbb étele a gazdag Svájcból

Bündnerfleisch: feltétlenül meg kell kóstolni! Nyers sonka marhahúsból, kizárólag sózás és szárítás útján készül, tehát semmi más fűszer, semmi füstölés. Hajszálvékony szeletekre vágva tálalják. Kézzel illik enni, nem kés-villával!

Végül egy érdekes édesség, ami nekünk semmi különös, vagy talán magyar specialitásnak gondolunk: a  gesztenyepüré. Nyugat-Európában máshol nem találkoztam vele, de Svájcban sok helyen árulják, a pürét a szupermarketekben fagyasztva és a cukrászdákban úgy, mint nálunk, az áttört pürét tejszínhabbal. Szerintem: nálunk jobb!

Svájci ételek a Mindmegettén >>>

Gesztenyepüré, avagy Mont Blanc, ahogy arrafelé hívják