Nézzük megint az alapanyagok oldaláról: az egyik italhoz elengedhetetlen a citrom, a másikhoz a kávé. Mindkettőt külföldről kell hozni, nálunk október környékén már rosszul éreznék magukat a fácskák. A citromnak a héját is fel szoktuk használni, ami talán még nagyobb ellenőrzést igényelne.

Egyik cukrász partnerünk - tudva, hogy rendszeresen járunk Olaszországba - azt kérdezte: nem akarjátok a citromot is felvenni a forgalmazott termékek közé? Elege lett ugyanis az íz nélküli citromokból; ízeset akar. Emlékszem arra, mikor egy novemberi olasz „tanulmányút” alkalmával egy láda mandarint vettem az út szélén. A gyümölcsön lévő levelek épek voltak, fényesek. Megtetszett. Bár nem értek hozzá, úgy gondoltam, ez azt jelenti, hogy friss. Estére, mire Magyarországra értem vele, a levelek már megfonnyadtak, nem voltak szépek, nem látszott rajtuk a különleges frissesség. Így akik megkóstolták, azt hitték, hogy itthon vettem, és meglepődtek, hogy milyen csodás ízük volt.

A citromnál is fontos a fajta és a minőség

Mint ahogy a citrom és a mandarin két különböző ízvilágot képvisel, ugyanígy két külön világ a robuszta és az arabika. De milyen jó, hogy létezik mind a kettő!

Nagyon sokan keresnek meg minket a 100% arabika fajták után érdeklődve, és mi is, barátaimmal rengeteget kóstolunk „dűlőszelektált” különlegességeket (ha ezt a szót kölcsönvehetem a borászoktól), de ne feledkezzünk meg a robusztákról sem! A robuszták között szintén meg lehet különböztetni a minőségi kategóriákat: akár a termesztés helye, akár a feldolgozás módja szerint, akár a szemek homogenitása, vagy hibáktól való mentessége szerint is. Az afrikai vagy az indiai robuszták különleges élményt nyújtanak.

2 éve vettünk egy nagyszerű könyvet egy ausztrál írótól a szokásos trieszti kávés kiállításon. Csak most, újraolvasva tűnt fel, hogy neki is milyen előítéletei voltak a robusztával kapcsolatban, és az idők folyamán ő is beleszeretett egy-két jó fajtába. Megváltoztatta véleményét: a robuszta is lehet jó. Mostanában több olyan, túlnyomó többségében robuszta, vagy 100% (több fajta) robusztából álló keveréket kóstoltam, amiben időről időre találok jó, új ízeket. Sőt, egyre több pozitív visszajelzést kapunk a Dél-Olaszországból beszerzett kávék kapcsán. (Ott igen gyakori, hogy a keverék arabikát csak olyan formában lát, hogy pl. a pörkölőben tárolnak olyat is…)

Félre az előítéletekkel: a robuszta is lehet finom!

Nem mondom, hogy a savanykás ízek tobzódnának bennük… A kesernyés, édeskés, csokis, gyümölcsös, fás ízek annál inkább! Itt is kóstoljunk úgy, mintha bort kóstolnánk! Először nézzük meg a lefőzött kávét, utána csak az illatra koncentráljunk, és csak végül igyunk. Ekkor próbáljuk meg többször megjáratni szánk minden részében. Ha lenyeltük, várjunk egy kicsit, és figyeljük meg, milyen utóízek maradnak a nyelvünk és a nyelőcső környékén.

Kóstolgassunk!