Rendhagyó módon bevezetésül most játszani fogunk – kvízezünk!

Nem lesz sok három szelet...?

Minek nevezzelek?

Érdekes egy sütemény ez az óvári szelet: hasonlít a zserbóra, hasonlít a flódnira, és csokimáz is van a tetején. A flódnival való rokonság persze az én „érdemem”, hiszen az eredeti receptben nyoma sincs a máknak, de szerintem így még érdekesebb az ízhatás. Az óvárit ráadásul nem nehéz elkészíteni, az említett rokonainál legalábbis hamarabb megvan.

Hozzávalók (egy 35x25 cm-es tepsihez):
40 dkg jóféle finomliszt
5 dkg grahamliszt vagy tönkölyliszt
23 dkg sütőmargarin
2 evőkanál porcukor
csipetnyi só
1 egész tojás és 1-nek a sárgája
2 dkg friss élesztő bő fél deci tejben felfuttatva

A töltelékhez:
a rétegek alá: nem túl híg sárgabarack-, csipke- vagy narancslekvár
1. réteg: 9 dkg darált dió + 7 dkg porcukor
2. réteg: 9 dkg darált mák + 7 dkg porcukor + 1 tasak vaníliacukor + 1 evőkanál citromhéj

Csokimáz: ugyan nem kötelező, de melegen ajánlom, ráadásul van egy pofonegyszerű receptem hozzá, amelyet a csodatortás epizódban mutattam be.

A külcsín még nem tökéletes – de a belbecs!

Gyúrunk egyet? (rám férne...)

Előtte azért még készítsük el a dió- és máktölteléket, elkerülendő, hogy zsíros kezünkkel összetapicskoljuk az egész konyhát. Két perc az egész: külön-külön edényben összekeverjük a hozzávalókat (a porcukrot szükség esetén csomótlanítjuk, pl. mozsárban), és letakarva félretesszük.

Az élesztőt benevezzük a futóversenyre, azaz langyos, pici cukorral édesített tejbe dobjuk, s letakarjuk. Míg tart a futam, egy nagyobb edényben elvegyítjük a kétféle lisztet, hozzáadjuk a sót, majd mindezt elmorzsoljuk a puhára mikrózott margarinnal. Beleszórjuk a porcukrot, gazdagítjuk a tojásneművel, aztán a cipóvá gyúrt tésztába gáncsoljuk futóbajnokunkat, tejestül. :)

Készül a máktöltelék

Élesztős cipócskánkat addig gyúrjuk, amíg részecskéi már csakis egymáshoz ragaszkodnak, a kezünkről vagy az edény faláról könnyen leválnak (öt-hat perc). Pihentetni nem kell, rögtön elő is készülhetünk a sütéshez: tepsinket kibéleljük egy akkora sütőpapírral, hogy 2-3 centire az oldalaira is felnyúljon. Aztán kiszabunk egy valamivel kisebbet is (ennek nem kell felnyúlnia).

Cipónkat három egyenlő részre osztjuk (mérleg!), illetve az egyiket 4-5 dkg-val túlsúlyozzuk (ebből lesz az alsó lap). A tepsiből kivesszük a „felnyúlós” sütőpapírt, és sodrófával kinyújtjuk rajta a „túlsúlyos” cipót – éppen akkorára, mint amekkora a papír.

Tésztalap méretre nyújtva

Édes szintek színtere

A kinyújtott lapot sütőpapírostul betesszük a tepsibe, és nem túl vékonyan, nem túl vastagon megkenjük pikáncs lekvárral. Megkeressük a félretett cukros diót, és a lekvárra hintjük, majd villával egyenletes vastagságúra húzzuk-lapogatjuk.

(Kapcsoljuk be a sütőt MOST 210 fokra!)

Aztán a másik sütőpapíron kinyújtjuk az egyik kis cipót, és a diós lapra borítjuk, a sütőpapírt pedig óvatosan lehúzzuk a hátáról. Ezt is meglekvározzuk (másfajtával is lehet, mint amit a dió alá kentünk, így még „pikáncsabb”), és megszórjuk a máktöltelékkel, meglapogatjuk. Végül az árván maradt cipót is kinyújtjuk, és befedjük vele az édes titkokat rejtő alkotást.

A földszinti lakók: lekvár...

és dió

A megmaradt tojásfehérjét kanállal elkeverjük, és fényes réteget kenünk belőle a tészta tetejére (persze nem kell az egészet rákenni) :). Végül villával sűrűn, mélyen megszurkáljuk, és a tepsit a 210 fokos sütő középső rácsára toljuk. Szép sötét-márványosra sütjük, nálam ez 45-50 percig tart.

A sütit a tepsiben hagyjuk kihűlni – ha hagyják a családtagok –, s bár eközben egy kicsit megráncosodik a teteje, mindjárt jön a kozmetikus, a szépítő csokikence.

Ott a nagy kedvenc is! :)

Mázas készülődés

A langyosra hűlt süti széleit a tepsiben körbevágjuk, a vágalékot kiemeljük és leeresztjük a pociba. :) Az elkészített csokimázzal bevonjuk a süti tetejét és oldalait, s dermedésig (1 óra) hűtőbe tesszük. Azután zserbó módjára szeleteljük – amíg a készlet tart!

No de meddig tart? :)

Kedves Olvasóim, az óvárit a legjobban sikerült süteményeim közé sorolom (most készítettem el másodszor). Mindenki megtalálhatja benne a kedvencét – lekvár, mák, dió, csoki -, s bizonyára sokan vannak olyanok is, akik mindegyikért rajonganak. Nekik ez a süti maga a főnyeremény.

Jó étvágyat kíván hozzá: